Április 1-től kicsit megváltoztak körülöttem a dolgok. Rozinak lejárt a féléves kint tartózkodási lehetősége, ezért múlt hétvégén haza kellett költöznie, ami talán a legrosszabb, ami történhetett velem itt. Ezért minden hétvégén utazok haza hozzá, ami egyrészt elég megerőltető lesz, másrészt nem ad lehetőséget arra, hogy hétvégén kisebb túrákat tegyünk Csehországban, tehát a potenciális témák száma is lecsökkenni látszik, majd meglátom, hogy meg tudom-e tölteni érdekes tartalommal ezt a blogot.

Hajaj, ez a poszt a sport öröméről szól, de arról még egy szó sem esett.  Azt gondoltam, hogy azokon a napokon, amikor egyedül itt vagyok, sportolok, mint egy felhergelt bika. Ez heti hat edzés jelent, mert vasárnap reggel Pesten, amikor mindenki alszik még, én leosonok edzeni. Ehhez társul egy 2 hónapos diéta, amiről egy későbbi posztban ejtek egy-két szót. A héten mindkettőt elkezdtem, általában éhesen és dögfáradtan ájulok be az ágyba este.

Hetente háromszor termi edzéseket végzek, főleg saját súlyos edzéseket: fekvőtámaszok, meg minden, amit a saját súlyával tud megoldani az ember. Meglepően sok dolgot. A végére úgy elfáradok, mint egy játékos kis aligátor, aki most dobált a feje felett egy fél órát egy süldő vaddisznót.

Keddtől az épületben dolgozik egy volt kollégám is, Sanyi. Ő nagy fitneszguru. Mondta, megnézi velem a termet. Mondtam neki, egyszerű, mint a mázas lábas, és pont annyi fém is van benne, úgyhogy arra készüljön. Mire lementünk, másfél tonnányi élősúlyú tapló emelgette a súlyokat. Sanyi idáig Londonban élt és ott mutattak neki egy módszert, hogy miként lehet bemelegíteni a vállakat. Ehhez egy gumiszalaggal kell operálni. Így beálltunk egymástól fél méterrel, egymással szemben. Sanyi megkért, hogy tegyem a vállára a kezemet. Ettől olyan érzésem lett, mintha mindjárt lassúzni kezdenénk, és elkezdte feltekerni eszméletlen szorosra a gumikötelet a vállamra. Utána le kellett feküdnöm a földre, majd teljes testsúlyát a vállamra tette. Leszorította vele és úgy kellett egy-két gyakorlatot megtennem. Nem tudom, mit használt, de van egy rohadt nagy véraláfutásos csík a vállamon, ahol megszorította. Természetesen nem kell megemlítenem, hogy a taplók miként néztek ránk. Mindent elárult a tekintetük.

Hetente kétszer futok 4-5 kilométert. De nem egyszerűen csak futok, hanem viszem magammal a kis expanderhez hasonló gumikötelemet és 200-300 méterenként csinálok valami jó kis gyakorlatot a kötéllel vagy anélkül. Az egész művelet eltart 40-45 percig és szintén elég kimerítő. De nem csak az. A futási pálya eleje nem olyan, mint nálunk a Margit-sziget, hanem rendesen az utcán van kialakítva hely a futásra, végig a Moldva mellett. Namármost, amikor némi futás után megtorpanok és hirtelen támadó állásban elkezdem mint az őrült rángatni a kis gumikötelemet, majdnem felborul egy-egy villamos. Ugyanis ott járnak serényen a villamosok, és mindenki az ablakhoz tódul, hogy megnézze ezt a nyilvánvalóan elmeháborodottat. Tovább futva leér az ember egy olyan helyre, mint Pesten a Kopaszi gát.  Itt két pad között, ahol javában témázgattak a szerelmes párok, csináltam jó pár fekvőtámaszt a kérdő tekintetek kereszttüzében, szóval itt sem halok bele az unalomba.

Hetente egyszer járok el úszni, a már megénekelt Podolíban, amiről talán mára már egy kicsit jobb véleményem volt, egészen tegnapig. Természetesen még mindig eltévedek minden alkalommal, és még mindig szőrös és kövér mindenki, ez nem változott. Ám tegnap egy hirtelen elhatározással lezárták a medence háromnegyedét a vízilabda-csapat miatt. Néhány tucat ember a medence egyik végében próbált úszni keresztbe a medencében. Kicsit olyan hangulata volt, mint abban a jelenetben, amikor a Titanic elsüllyedt és szerencsétlenek ott vergődtek a vízben. Ráadásul az egyik nagyeszű úgy döntött, hogy ő már pedig pillangózni fog, ezt viszont úgy adta elő, mintha éppen olimpiai döntőt úszna, beterítve mindenkit vízzel 10 méteres körzetben. Azért csak leúsztam az egy kilométeremet dacolva mindennel. Az igazi sokk mégis az öltözőben ért, ugyan is a szekrénykémtől 3 méterrel egy idősebb tag épp a lábujjait kenegette Canesten kenőccsel, azt hittem, odahányok. Szóval talán kellene keresnem egy másik uszodát.

Jó ez a sok sport, annyira fáradt vagyok tőle, hogy este alig marad időm az elkezdett lego-projektemre, amiről majd még fogok írni, ha lesz belőle valami. Kíváncsi vagyok, meddig tudom ezt az edzésmennyiséget folytatni.