Miután ma van az év első napja, gondoltam, készítek egy kis összefoglalót az elmúlt évről. Kevés olyan év volt, ami ennyi változást hozott az életembe, és ami ennyire mozgalmas volt mint ez. Ha végig gondolom, szinte minden megváltozott tavaly óta: másik országban élek, munkahelyet változtattam 20 év után és megismertem Rozit, akivel most itt élünk (főként) a prágai lakásunkban. Amilyen zűrzavarosan indult az évem, olyan békés és harmonikus és boldog lett a vége. Lett egy macskám, aki reggelente szépen felébreszt, hogy adjak neki enni. Legalább olyan jól tudom az árakat koronában, mint forintban. Megtanultam, hogy milyen egy másik országban élni és dolgozni. Egész szépen fejlődik az angolom. Elkezdtem tanulni csehül, bár még elég csehül állok vele.

Rozi által annyi új ízt kóstoltam meg, mint előtte 10 évig, bár azért azt töredelmesen be kellett vallanom, hogy kevés olyan íz jött be, hogy másodszor is kipróbálnám. Rozival beszélgettünk, hogy étteremben hol ettük a legjobbat, nekem egy nyár eleji kis ciprusi étterem jött be a legjobban. Június elején eltöltöttünk néhány napot Cipruson, ahol egész végig olyan ételeket ettünk, amely a magas igényű angol proliknak készült, ezért már többször megfogadtuk, hogy inkább legelünk egyet a kertben, de sajnos ott meg fű nem volt, mert gondolom, folyton kiégett. Volt nem messze viszont egy kis bolt, ott elpanaszoltuk szánalmas helyzetünket. A boltos néni megszánt és mondta, menjünk fel a hegytetőn lévő falucskába, és ott a főutcán van egy családi vendéglő.  El is indultunk a kaptatón felfele, takaros kis házak között, majd kiszakadt a tüdőnk, mire feljutottunk. Ott egy nagyon ideges görög fazon rohangált a vendégek között, mintha az élete függne rajta. A mezét javasolta ennivalóként, ami egy válogatás a helyi előételek között, egyfajta török tapas. Kis tálacskákban hozták a földi jókat, báránysültet, borjút, sajtfalatokat, mindenféle köreteket. A csirkét már meg se bírtuk enni.  Nagyon egyszerűen voltak elkészítve az ételek, de annál tökéletesebben. végül kihoztak egy törökös kávét, ami közel ihatatlan volt, de még ezt is megbocsátottuk.

Ha jól számolom, idén Magyarországon kívül 9 országban jártam nem csak átutazóban. Összesen kb. 100 napot töltöttem a határokon túl. Bár ez idén vélhetően még több lesz. Annyit repültem, mint előtte meg soha, majdnem 30-szor szállt fel velem repülőgép. Különböző autókkal, több mint 30000 km-t vezettem, és mintegy 20 szállodában aludtam és ébredtem rosszul, mert a szállodákban általában rosszul alszom. Hú de sok szép szám, mindjárt csinálok hozzá egy kis Excel táblát, diagramokkal, abban úgyis jó vagyok.

A legszebb hely, ahol idén voltam, Cinque Terre volt, ez egy kis tengerpartszakasz Olaszország nyugati csücskében, Genovától nem messze. Tarka falvacskák futnak fel a sziklákra, a hullám ringatja a halászcsónakokat, szóval idilli egy hely, az emberek kedvesek, az ételek finomak, az árak nem riasztóak. Ideális nyaralás, ha valaki nem csak a tengerparton akar dögleni. Csak, hogy össze lehessen hasonlítani az értékét, egy napra átugrottunk a Milánó mellett fekvő Comóba, ami Cinque Terre mellett fakószürke könyvelőnek tűnt.

És végül néhány szó erről a blogról. Egy korábbi posztban már megemlítettem, hogy ez egyféle élménybeszámolónak indult, aztán elkezdték egyre többen olvasni. Tegnap estig több mint 40.000 látogatója volt a blognak, összesen majdnem 49000 látogatással. Nézzünk egy toplistát:

-          A legsikeresebb poszt az Újra turistaként Prágában lett, amit több mint 10000 látogató nézett meg, biztos Sanyi heroikus küzdelme a csülökkel és a sörök említése okozta a nagy látogatószámot. Egyébként mily meglepő, sört említeni egy Prágáról szóló blogban mindig nagy siker.

-          Valószínűleg az előző poszt sikerében sütkérezett A konzumidióták Mekkája , amire mintegy 6500-an voltak kíváncsiak, ami egyébként az előző poszt után, másnap jelent meg.

-          A harmadik legolvasottabb blogbejegyzés A bűz elűz, avagy a prágai sajtok története volt, amit majd’ 5000-en szagolgattak meg.

-          További kedvelt bejegyzések voltak még:

-          A nagy kolbászcsata: Prága vs. Bécs

-         Útravaló Prágához

-         Prága legflancosabb irodaháza

Akinek van kedve egy kicsit nosztalgiázni, az visszaolvashat egy kicsit, én is jókat mosolyogtam, amikor felidéződtek ezek a kalandok. Miután 2014-ben is sok utazásnak nézek, nézünk elébe, nem csak Prágáról olvashattok majd. Remélem velem tartanak, tartotok idén is.

Boldog Új Évet kívánok mindenkinek! Šťastný Nový Rok!