Az első itt töltött hétvége köszöntött ránk Prágában. Az idő velünk ünnepelt, bár reggel még egy kicsit ködös volt, mire lekocogtunk a Moldva (Vltava) partján lévő piacra, már szépen sütött nap. A vásárlás után egy kicsit hevertünk, illetve szemrevételeztük a megvásárolt portékákat. Aztán annyira szépen sütött kint a nap, hogy felkerekedtünk és elmentünk a néhány megállóra lévő két szigetecskére: a Szláv (Slovansky) és a Karabély (Strelecky) szigetekre.
Először a 17-es villamossal elmentünk a Légió (Legií) hídhoz és besétáltunk a Karabély szigetre. A sziget igen kicsi, talán még a Kopaszi-gátnál is kisebb. Hatalmas vadgesztenye és platánfák övezte zöld gyepű réteken sétálgattunk a lehullott levelek között, a háttérben meg-megcsillant a Moldván a kora délutáni nap fénye. A szigeten érdekes népségek sétáltak. Jó pár turista csinált fotót méterenként mindenről, ami mozgott. A helyi elit sétált kézenfogva, egy kicsinosított pudlival oldalán. Idős párok melegedtek a nem várt napsütésben, nézve a folyón vízibiciklizőket. Két csávó a fűben gyerekcsináló sapkával a fején éppen zenét szerzett. Néhány termetes tata katonai zubbonyban pecázott, bízva a jó szerencsében. Az egész képet a prágai vár, a Hradzsin elő-előbukkanó látványa tette már szinte giccsessé. Rozival leültünk egy padra és csak néztük ezt a furcsa sokaságot, akik mintha divatbemutatóra érkeztek volna, párosan vagy egyedül vonultak fel tiszteletünkre.
Aztán Rozit átvonszoltam a Szláv szigetre, amit már a partról lehet megközelíteni. Ezt a szigetet a Zsofin palota uralja, ami úgy látom, a helyi újgazdagok kedvelt találkahelye. A bejárattól nem mesze egy akkora S Merci parkolt, hogy féltem lecsúszik a sziget egyik vagy másik felén. Kerekei akkorák voltak, hogy egy egész albán falu megsüthette volna rajta a vasárnapi lepénykenyerét. A nyitott ajtó mellett egy jóforma kopasz vállalkozó telefonált, míg bent egy hirtelenszőke cicababa teflonszájjal takargatott valami gyereket. Úgy látszik a globalizáció jegyében ez a franchise is sikeresen működik. Ez a sziget inkább a kisgyerekeknek paradicsom. Van sok játszótér, van egy körbe-körbe pöfögő kisvasút. Erre szerettem volna felülni, de Rozi lebeszélt. Mert beülni csak-csak beültem volna, de egy egész prágai tűzoltó rajnak kellett volna kiszállni, hogy kiszabadítsanak a mini vasúti kocsi mohó vasmarkából. Így aztán nagy bánatomban magamba tuszkoltam egy nyolcadik kerületi gengszter kinézetű tulajtól vásárolt hotdogot, ami enyhítette tengermély keserűségemet.
Jó másfél óra után kisétáltunk a második szigetről is. Egész idő alatt a túl szép, hogy igaz legyen kifejezés játszott a gondolataimban, talán a képek visszaadnak valamit abból a látványból, amiben részünk volt. De aztán inkább a tökéletes jelzőt találtam megfelelőnek erre a délutáni sétánkra.
Utolsó kommentek