Május utolsó két hetében sörfesztivál van Prágában, hirdették már egy jó ideje szerte a városban. Rá kellett, hogy jöjjek, hogy elmúltam már negyven és sosem voltam még sörfesztiválon, ez a gondolat szépen befészkelte magát az agyamba.

Talán emiatt, de lehet, hogy mégsem, mikor megkérdezte Nikola barátom, hogy van-e kedvem legurítani egy-két sört az híres-neves U Flekuban, gondolkodás nélkül igent mondtam. Mint kiderült, 10 percre lakom az U Flekutól, amiről azt érdemes tudni, hogy csak egyfajta kevert sört árulnak, viszont ez volt az egyetlen olyan nem iparosított sör, ami működhetett a szocialista éra alatt. Tartottam tőle, hogy az U Fleku afféle turistamekkává vált Prágában és sajnos jogos volt a félelmem.

A kerthelyiségben sikerült helyet kapnunk, ahol egy csomó ideig nem jött más, csak egy porszívó ügynök habitusú tag, aki minden áron becherovkát akart eladni nekünk egy malomkeréknyi tálcáról. Azt nem kértünk. Sört akartunk, de arra még várnunk kellett, mert rendes pincérből kevés volt. A sör viszont nagyon finom volt. Néztünk valami harapnivalót is, én egy csirkét kértem, annyira száraz volt, hogy egyértelmű szándékosságot véltem felfedezni, hogy igyál még több sört. A sörivásnak az volt a taktikája, hogy időnként összeszedték az üres poharakat, na, akkor lehetett kérni még. Pincér magától soha nem jött oda, illetve a zaklatós becherovkás csávó igen, ő viszont ötpercenként, mindenféle fal dumával, hogy a becherovka majd fényt gyújt az éjszakában.

Szóval vegyes érzelmekkel jöttünk el az U Flekuból, amikor 10-kor bezárt a kerthelyiség, a benti termek annyira tömve voltak, hogy nem is gondoltunk arra, hogy beüljünk az addigra már a világmindenség királyává részegedő német turisták közé. Ezért beültünk még egy közeli sörözőbe, ahol miután kértem egy Gambriust, Nikola közölte, hogy azt csak a buzik isznak, mert nem elég keserű. Én szeretem a Gambrinust, lehet, hogy el kell gondolkoznom a  nemi identitásomon is.

Másnap délután végre megérkezett jött Prágába a régen várt jó idő. Egy kifejezettem szar nap után úgy döntöttem, hogy a nyakamba akasztom a fényképezőgépet és fényképezek néhányat a Facebook oldal számára és élvezem a jó időt. Ahogy sétálgattam a Károly-híd környékén, megint megláttam a sörfesztivál hirdetését, és valahogy automatikusan hívtam Nikolát, hogy van-e kedve. Meg se kellett igazából kérdeznem, csak azt kellett tisztázni, hogy mikor.

A sörfesztivál  Prága észak-nyugati részében, Letnában, a Sparta Praha stadion mellett kapott helyet idén. Kívülről inkább egy egészségügyi kontingensre emlékeztetett a fehér sátrakkal, egyedül néhány igazán béna lufi hirdette, hogy itt bizony 80 féle sört mérnek. 90 korona (1000 forint) volt a belépő, és a derék sörfogyasztó kapott egy műanyag kártyát és arra kellett pénz tölteni. Egy sör egy tolár volt, ami ugyancsak 45 koronába került. Nem bonyolították túl, minden sört ugyanannyiért adtak. Voltak kaják is, amiket szerintem a vietnami piac legmélyéből kapartak össze, annyira csapnivalóak voltak, ezek 2-3 tolárba kerültek.

Gyorsan fel is töltöttünk Nikolával összesen 15 tolárt, és körbenéztünk, hogy mit lehet itt kapni. A nagyobb söröké volt a főstand a színpad mellett, ahol forinthúszas rockzenekarok küzdöttek a névtelenséggel. Eredménytelenül. Az egészről üvöltött a bóvli. Ha már a bóvlinál tartunk, 10 tolárért mindenféle ocsmány emléktárgyat lehetett vásárolni a hivatalos shopban.

Mi szépen átmentünk a kisebb sörgyártók sátrába, és valóban mintegy 100 féle sört mértek, természetesen egy-egy gyártó 2-3 fajta sert is kihozott, de így is vagy 40 gyártó volt jelen.

Talán a negyedüket ismertem, de Nikola se ismerte a felét se. Ettől egy kicsit megnyugodtam. Először egy 18 szárazanyag-tartalmú nehéztüzérségű Gyémánt nevű sörrel nyitottunk. A sör kicsit édeskés volt, de annyi alkohol volt benne, hogy már ezt az egy sört is megéreztünk. Én még ittam három félét, de igazán egyik sem volt kiemelkedő, de érdekes volt megízlelni a teljesen eltérő ízű, azonos típusú söröket. Nikola legalább hatot gurított, és mindig másik fajtát kértünk (ez elsőt kivéve), így jó sok félét megkóstoltam.

Az est hangulatán nagyban javított, hogy éppen tartott a jéghoki VB, és azon az estén Csehország játszott Franciaországgal. Olyan hangulat volt, mintha mi is Minszkben lettünk volna, egy-egy cseh gólnál azt hittem, ránk szakad a sátor, az emberek korsóval a kezükben táncoltak. Főleg, mikor Csehország az utolsó pillanatban lőtt góllal nyerte meg a meccset, akkor szabadult el a pokol. Mindenki üvöltött, csapkodták a korsókat az asztalhoz, azt hittem a föld is megnyílik.

Ahogy vége lett a meccsnek, az erősen lealjasult emberek elkezdtek hazafele szállingózni, 11-re talán már csak a negyedük maradt. Azoknak egy része már nem volt járóképes. Főleg mikor fokozatosan zárták le a standokat, indult el a maradék nagyobb tömeg, így az utolsó két tolárunkat nem tudtuk már levásárolni.

Gondolkodtunk azon, hogy taxival menjünk-e haza, de 15 perc várakozást mondtak, úgyhogy inkább elmentünk tömegközlekedéssel. A prágai esti tömegközlekedést jellemzi, hogy bár kétszer át kellett szállnom, de így is hazaértem kevesebb, mint fél óra alatt.

Na ilyen volt az első sörfesztiválom és látogatásom az U Flekuba. A sörfesztivál még hónap végéig tart, nem késő felkerekedni.