A prágai közlekedésről már volt egy poszt, de ezt a mait kifejezetten a prágai villamosoknak szentelem. Elég sokat közlekedem velük, így már elég kialakult véleményem van róluk. Prágában nagyon kiterjedt villamosközlekedés van, és ez jól kiegészíti a metróhálózatot. A prágai villamosok sokfélék és sokszínűek, hála a rájuk rakott reklámfóliáknak. Van öreg és van szupermodern. Teljesen véletlenszerű, hogy milyen jön éppen ugyanazon a vonalon. Vannak olyan járatok, amik csúcsidőben két percenként járnak, viszont egyes külvárosi járatokra esténként akár negyedórát is várhatunk. A villamosok elég pontosan tartják a menetrendet, ez főleg reggel nehézkes, ezért egyes állomásra, akár két villamos is beáll, ha nem veszed észre, akkor a te villamosod éppen hátulra állt be, és szépen elmegy az orrod előtt.
A villamosok belül elég puritánok, de nagyon tiszták. Szinte minden típusú villamoson van valamilyen jelzőtábla (elektronikus), ami mutatja, hogy éppen hol vagy és mi a következő megálló. Valamiért nagyon kevés ülőhely lett ezekre tervezve, ezért jobbára állok a villamoson. Ami azért különösen vicces, mert folyton beverem a fejem valamelyik kapaszkodóba, annyira alacsonyak, főleg a régi típusok. Ezeken a régi típusú járműveken van egy szellőző ablakocska a tetejükön (asszem, a régi Ikarusokon is volt ilyen, háromszor lehetett sérvet kapni mire kinyomtad, hogy legyen egy kis levegő), na ennek az ablakocskának van egy rendkívül hegyes, direkt a magas emberek előre kitervelt szándékú meggyilkolására kifejlesztett kinyomórúdja. Ezt szertartásszerűen minden alkalommal lefejelem. Ha egy-egy nap nem, akkor már kezd hiányozni és otthon keresek valamit, amit jól lefejelhetek. Így alakul ki szépen a mazochizmus.
A másik vicces dolog, hogy miután az ablakvonal a szemem alatt van, nem látom, merre járunk. Pedig naponta a 17-es villamos vonalán a Károly híd előtt megyünk el, amit úgy veszek észre, hogy az embertömeg közepette tör magának utat a villamos. Ha szeretném látni, merre tartunk, akkor vagy Fenyő „foreveryoung” Miklós ifjonti éveit meghazudtoló limbó-hintózásba kezdek a villamoson, aminek azért meg vannak a maga veszélyei, vagy próbálok üres helyeket keresni, amire viszont vadásznak az itteni babickák (nagymamák), szóval üres hely kb. 2 másodpercig létezik. Ettől eltekintve szeretem az itteni villamosokat.
Ma a villamoson odalépett hozzám egy jóvágású, világos tekintető fiatalember, kék öltözékben, kezében egy bankkártya-terminállal. Azt hittem, a közelgő választásra gyűjt, mint aktivista, de aztán hamar kiderült, hogy ő az ellenőr. Odaadtam neki a bankkártya alakú bérletemet (opencard), leolvasta, udvariasan megköszönte és hivatása teljes méltóságában peckesen továbbnyomakodott a villamoson. Én azon gondolkodtam, hogy Prága nem csak elhelyezkedése folytán, hanem szellemiségében is közelebb áll Európához, mint Budapest
Utolsó kommentek