Ha valaki egy idegen országba érkezik, mindig meghatározó, hogy milyenek az emberek. Nagyban befolyásolja azt, hogy miként vélekedünk egy országról, hogy akikkel találkozunk, fafejűek-e vagy sem. Bár ellene vagyok az általánosításnak, most mégis egy általános cseh (vagy inkább prágai) képet próbálok festeni. Szeretném hozzátenni, hogy ez olyan első impresszió-féle, nem megalapozott vélemény.

Szép példa erre az, hogy ha valaki újként belép valahova, akkor mennyire veszi fel a karjára a szervezet, ahova belép. Na ez itt kb. nulla. A HR-s hölgy kb. negyed órában átvetette velem az eszközeimet, majd megmutatta a helyemet és eltűnt. Egy nagy költözés előtt áll a cég, ezért egy ideiglenes helyet kerestek nekem. A legszuperebbet kaptam természetesen, háttal a folyosónak a vezetői irodák előtt. Bár mondjuk az interneten minden tiltva van, ezért csak heves kalapácsolásomat láthatják a fürkésző tekintetek.  Természetesen, mint minden „newcomer”, én is átesek az első időszak szenvedésén. De ez a poszt nem az önsajnálatról, hanem a cseh emberekről szól. Szóval leültettek egy helyre, ahol a helyi viszontbiztosításos arcok ülnek. Kb. annyit tudok róluk, mint a dekorációként beszúrt béna facsemetékről. Ugyanis ezek a derék sörön hizlalt moldvaparitak nem beszélnek, nem beszélgetnek. Nem csak velem nem, hanem egymással is alig.

 Egy olasz kolléganő is egy napon kezdett velem. Azt mondta 3 napig rá se köszöntek, azon gondolkodott biztosan átlátszó, azért nem veszik észre. Szóval nem egy nagy barátkozós nemzet ez a cseh. Viszont, akit egy kicsit megismer az ember, az nagyon kedves lesz és nagyon segítőkész.

Továbbá elég vaskalaposak, szabályok és folyamatok, ez a Bibliájuk. Én, a folyamatosan a határokat és szabályokat feszegető magyar forradalmár, bizony nehezen idomulok ehhez a látszólagos ridegséghez. Viszont szépen minden ki vannak találva és általában működnek is a dolgok.

Prága elég szépen felzárkózott az elmúlt 20 évben. Ha a turisták által szétlátogatott részeket elhagyjuk, akkor egy jól prosperáló nyugati várost kapunk, ahol jól öltözöttek az emberek, márkás ruhákat hordanak és látszik a jólét. Persze nem Pankrac végeláthatatlan lakótelepeiről beszélek, hanem a belső kerületekről. Ettől függetlenül azért egy-egy emberben, utcarészletben előbukkan a régi Prága. És jó ez a vegyesség, ez a rétegződés. Úgy tud változni, hogy megtartja azt, ami jó és ami értékes.

Olvastam valahol, hogy a csehek nagyon büszkék a humorukra. Ezt még ezidáig nemigen sikerült tettenérnem, de majd résen leszek. Ígérem.