Már kerülgetem a témát egy ideje. Prágáról úgy írni, hogy nem ír az ember sörökről olyan, mintha a naplementéről írnék, de nem említeném meg a napot. Jellemző, hogy a búcsúbulimon három prágai sörözőkalauzt is kaptam. Mondhatnám, teljesen feleslegesen, hiszen nehéz itt rossz sört inni. Meg kell dolgozni érte. A téma olyan nagy, hogy bele sem fér egyetlen posztba. A mostani alkalommal a nagyobb mennyiségben eladott sörökkel kezdünk, majd a következő alkalommal a közepes és kisebb (kézműves) sörökkel. A témában rengeteg szakértő van otthon is, nem szeretnék a mindentudó szerepében tetszelegni, csak néhány békés sort írni Csehország egyik legnagyobb nemzeti kincséről.

Csak hogy érezzük, hogy mennyi tapasztalat rejlik a cseh sörök mögött, az első sörfőzésre utaló bizonyíték 993-ból maradt fenn, a břevnovi kolostorban a kerek arcú apát már elmélyedt a serfőzés tudományában.  Prágában Vyšehradban találták az első írásos nyomokat, ahol a szerzetesek fő tevékenysége az áhítaton kívül a sörfőzés volt. 1200-tól Plzeň és Budějovice már királyi engedéllyel főzte a sört. A sörfőzést a király szabályozta, és a szerzetesek köré szerveződött. 1516-ban már alkalmazták a bajor sörtisztasági törvényt és 1585-ben Prágában adták ki a világ első sörgyártás-technológiai kézikönyvét. Az 1800-as évek közepére már komoly iskolák és céhek foglalkoznak a sörgyártással, és felismerik, hogy a Plzeň körüli természeti adottságok, pl. az itt termő komló egyedi és nehezen utánozható ízt ad a sörnek. A cseh sört szívesen fogyasztották az egész Monarchiában, mi sem mutatja ezt jobban, mint az, hogy az 1900-as évek elejére már 1000 serfőzde palackozta a sereket egész Csehországban. Ezt az életérzést számomra Bohumil Hrabal Sörgyári capricciója testesíti meg.

Az állampárti időkben négy sörgyár maradt Csehországban, a minőség romlott és egyetlen igazi, folyamatosan működő kézműves cseh sör maradt, amit az U Fleků-ban mértek. A rendszerváltás után a nemzetközi multik felvásároltak minden nagyobb cseh sörgyárat.  Jelenleg egy sörgyár van csak cseh kézben, a Budvar, és ez sajnos a minőségen is meglátszott az elején, aztán szép fokozatosan a nagyobb sörgyárak is felismerték, hogy a minőség romlásával a fogyasztó közönség is elpártol, ezért a legtöbb sörgyár próbálja tartani a minőséget. Jelenleg 80-100 különböző sörgyár működik országszerte. Érdekes dolog, hogy a kisebb cseh sörgyárak előretörésüket Amerikának köszönhetik. A rendszerváltás után a kis mennyiségben gyártott sörök minősége néhány kivétellel csapnivaló volt. Eközben az Egyesült Államokban megunták az emberek a híg húgy fogyasztását, amit ott sörként mértek és több ezer lokális sörfőzde alakult, amely minőségi sört forgalmazott kis tételben. Ebben néhány sörgyártás-technológiai cég üzletet látott és elkezdett erre a piaci szegmensre lőni, aminek eredményeképpen a minőség fel-, az ár pedig lement. Ekkor már a kisebb cseh sörfőzdék is elérhető áron jutottak gyártási eszközökhöz és elkezdődött a kis sörfőzdék második virágzása.

Mielőtt belekóstolnánk néhány habzó finomságba egy-két korty erejéig, lássuk, milyen fajtákat termelnek az alapos cseh gazdák. A cseh sörök között megtaláljuk a láger, a pils és barna söröket is. A klasszikus cseh sör világos, lager típusú, alkoholtartalma 4,5 -5 fok, erős malátás aroma érződik rajta és az íze az egészen száraztól az édesebb irányba is tolódhat. Amit még nagyon szeretnek, azok a nagyon friss, világos sörök, amelyekk kevés érlelést követően, kevesebb komlós aromával kerülnek forgalomba, a második kategóriájú sörök jó része ilyen, alkoholfokuk is alacsonyabb: 3-4 fok.

Természetesen találunk nehezebb, testesebb söröket, sok cseh sörözőben ezt prémiumnak nevezik, és erősen malátás, sötétebb árnyalatú és magas alkoholtartalmú ital, rendszerint 5,3-5,8 fokos. Sokféle barna sört is isznak, amelyek ugyancsak jellegzetesen malátás ízűek, és az alkoholfokban akár 8-10 fokig is felmennek úgy, hogy a sör íze végig élvezhető marad.

Nézzünk néhány alapfajtát:

 

Pilsner Urquell: Talán a legismertebb cseh sörfajta, Plzeň-ben gyártja a SAB Miller tulajdonában lévő sörgyár, amennyire lehet, próbál az ősi erjesztési, főzési technikáknál maradni. Ízét a környéken termő žateci komló, a környző patakok hűs vize és a sörgyár alatti barlangban történő érlelés határozza meg. Aki Prágába látogat, 10-ből 8 helyen ezt a sört kapja. A minősége még mindig nagyon jó, de azért, hogy továbbra is mindenkinek finom legyen, nekem már egy kicsit túl semleges. Félreértés ne essék, finom ez a sör, csapolva egyenesen isteni, de néhány kisebb sörkészítő érdekesebb, finomabb sört készít.

A Budweiser, vagy ahogy itt hívják Budějovický Budvar a másik olyan sör, amit szinte mindenki ismer. Jó minőségén kívül a története miatt került a hírekbe. A sört České Budějovicében gyártják, és évente 40 ezer sörturista zarándokol el a gyárba. Az 1876-ben egy kivándorló bohémiai az Egyesült Államokban is megalapít egy sörfőzdét, és elkezd Budweiser néven sört főzni, ami azóta az USA egyik legnagyobb söre lett. 2009-ben az Európai Bíróság kimondta, hogy csak a cseh cég árusíthat Budweiser néven söröket, az amerikai cég Budra változtatta a nevét, amit a köznyelv amúgy is használt a márkára. A Budweiser lényegesen karakteresebb ízű sör, mint a Pilsner, bár jellegét tekintve teljesen megegyezik, mindkettő világos lágersör. Csapolva az egyik kedvencem. Mindenkinek ajánlom.

Staropramen: A leghíresebb prágai sör, az Interbrew csoport tagja, szerintem ez a sör az, aminek a minősége a legtöbbet esett az utóbbi időben. A csehek nagyon szeretik, 15% a piaci részesedése, de nekem egy kicsit ízetlen, aminek az az oka, hogy a természetes vízforrása csak a sörgyártás töredékét képes fedezni, és a tömegtermelés miatt egy csomó kompromisszumot hoztak a gyártásnál. Ezt azon keresztül is lehet látni, hogy a sör habja a legtöbb esetben nem elég kemény, gyorsan elillan. Ettől függetlenül röhögve megveri bármelyik magyar sört, de ebben a mezőnyben hátrébb kullog. Ez egy picit erősebb fajta, 5 fok körüli.

 

Krušovice: Ez a bohémiai kis falu adta a nevét apukám kedvenc sörének, a Krušovicének. Ez a sör a Heineken csoport tagja, és benne van a 10 legjobb sörben Csehországban. Kevés söröző, étterem csapolja Csehországban, de ahol van, ott mindenképpen próbáljuk ki, mert nagyon finom. Ugyanolyan selymes, mint a Pilsner Urquell, de karakteresebb íze van, egy sörözős, beszélgetős estének nagyon jó kísérője. Kifejezetten ajánlom a picit nehezebb, 5 fokos Imperiált, amit szinte csak üvegesként lehet kapni, nagyon telt, finom íze van.

Kozel: A mai napra egy barna sört hagytam, a Velkopopovický Kozelt. Ezt nálunk is árulják, de az olyan pocsék minőségű, hogy azt maximum a szoptatós anyáknak ajánlom, másra nem jó. Ezért sokáig nem is mertem megkóstolni itt, pedig milyen kár lett volna kihagyni. Csapolva valami fenséges. Nem túl édes, de kifejezetten erős ízű, magas alkoholtartalmú sör.  Érdemes enni valamit közben, mert hamar megérezzük a hatását, például a csülköt kellemesen kíséri.  Én alapvetően a világos söröket kedvelem, de itt Prágában egyre gyakrabban iszom barna sört is. Kozelt szinte mindenhol árulnak Prágában, érdemes kipróbálni.

Egy gondolattal zárnám a mai posztot. Hogy mennyire a cseh mindennapok a rész a sör és a sörivás, azt két példán keresztül mutatnám be. Otthon a belvárosban egy csomó étteremnek, büfének üditőitalos cégére van, itt ilyen nincsen, csak sör, mindenütt. A serivási szokásokról behivatkoznám azt a széles körben ismert tényt, hogy a csehek egy évben majd 132 litert sört fogyasztanak fejenként, beleértve a csecsszopókat és az aggastyánokat is